Kiemelt

Dinnyék vagyunk

Nincs erőm se kedvem.
Nagy dinnyékkel álmodtam a föld szélén felállított kaptársor előtt. Anyukám volt a csősz.

*

Most, hogy valami hasonlót élek át, rájöttem valamire.
Hogy nem az volt a baj, hogy meg akartam felelni anyukámnak, és nem tudtam, nem ettől szenvedtem, hogy nem tudok megfelelni, hanem attól, hogy félreismert, hogy félremagyarázott, hogy nem érdekelte milyen is vagyok valójában. Hogy betett egy skatulyába. Hogy „hibás” -nak tekintett. Mert nem ismert, és nem is akart megismerni. Ezzel a bánásmóddal tett engem tönkre. Hogy nem tudtam nála ebből a skatulyából kitörni.

S most ugyanezt érzem. Hogy valaki skatulyába tuszkol engem, a múltkor azt mondta, küldhetek verset, de „ne olyan mézeset”, ami nála émelyítőt jelent.
De hát ez nem is jellemző rám, hogy patetikus verset írok. Összetéveszt valakivel.
Most meg, hogy belesétáltam a csapdájába s chat üzeneteket olvastam fel, mikor ugye eleve nem kellett volna felolvasnom, mert ki akart hagyni, s folytattam a lelkes taps után, olyan „lettem” számára, mint aki nem fejezi be a verseit. Ki is hozott utolsónak. Veszélyeztettem a maga felállította sorrendet. Jó fogást találva rajtam, a sor végére állított, hátha onnan nem tudom magam felküzdeni, és nem zavarok majd, azzal, hogy vezető helyet követelek magamnak a listáján. Hiszen az első helyet, már odaadta B.-nak. És, most már, megosztani szeretné
D.- val.
Ezt hozta ki belőlem ez a helyzet. Ezeket a gondolatokat.
Talált egy “bizonyítottan” jó okot, a megprütykölt pontozással, hogy negligáljon.

S hiába mondtam ellent, ezzel csak megerősíttetem az igazában.)

Visszatérve Anyukámhoz. Azért tette magát, még az után is szükségessé a számomra, mikor már felnőttem, hogy ezt az attitűdjét fenntarthassa, s kiszolgáltatott helyzetben, gyermeksorban tartson.

Ezért kellett mindig leértékelnie, hogy nehogy ki tudjak törni ebből a neki fontos alárendeltségemből.

S ne kelljen elismernie, hogy felnőttem.

S ne kelljen kivonulnia az életemben elfoglalt helyéről.
De amikor ezt mégis megtettem, súlyosan megbetegedett.
Olyan volt, mintha testileg is része lettem volna addig, s mintha egy életfontosságú szervet veszített volna el.

Majdnem belehalt.

S hogy honnan tudom, hogy jó nyomon járok?
Hogy most, hogy ezeket leírtam, már van erőm felülni az ágyon, s segíteni magamon.
Mert mindjárt szomjan halok.

Sponsored Post Learn from the experts: Create a successful blog with our brand new courseThe WordPress.com Blog

Are you new to blogging, and do you want step-by-step guidance on how to publish and grow your blog? Learn more about our new Blogging for Beginners course and get 50% off through December 10th.

WordPress.com is excited to announce our newest offering: a course just for beginning bloggers where you’ll learn everything you need to know about blogging from the most trusted experts in the industry. We have helped millions of blogs get up and running, we know what works, and we want you to to know everything we know. This course provides all the fundamental skills and inspiration you need to get your blog started, an interactive community forum, and content updated annually.

Kiemelt

Az írásról, és a gyermekkoromról

Az írás nekem túl fontos ahhoz,
hogy feladjak bármit, ami vele kapcsolatos.
Kiváltam, elvegyültem, kiváltam…

Van két dolog, amit legnehezebben viselek el.

Az egyik, ha gúnyolódnak rajtam.
Sokáig voltam kénytelen a szüleim gúnyolódását elviselni.
Hogy miért tették? Talán irritáltam őket.
Talán tehetetlenek voltak velem szemben.
Talán, hogy elégedetlenségüket levezessék.
Talán.
Nem tudom miért gúnyolódnak az emberek?
Ti tudjátok?
Voltatok-e gúny tárgya valaha is?

Ma reggel gondoltam életemben először arra,
hogy talán a szüleim bizonyos dolgokban buták voltak.
Nem volt pedagógia és pszichológiai érzékük.
De lehet, hogy csak én voltam életük vakfoltja.
Mert az unokáikkal kitűnően bántak.

A másik, ami nagyon tud fájni:
Ha megbízok valaki jóindulatában s rájövök csalódnom kell.
Ha az bánt, akit szeretek, akinek szeretnie kéne.
Az mondják, a hüllőagy nem felejt.
Akit egyszer egy ló megrúgott, a legszelídebb kancától is fél.
S hiába az ismeret, a hüllőagy nem felejt.
Van más is.
Azért kellett volna testvér, hogy anyukámnak, a rengeteg munka mellett,
ne lett volna ideje engem kiszolgálni, míg nagyobbacska nem lettem,
segítő családtag.

És, hogy ne egyedül legyek.
Velük szemben.
S hogy megtanuljak kiállni magamért.

Egy igazi, “rongy kölök testvér” kellet volna mellém,
amitől apukám félt is, hogy én leszek az, mert hogy fiú leszek.
Akkor, “egy igazi , rongy kölök” mellett, talán nagyobb lett volna az ázsióm. Megtanultak volna jobban értékelni, nem csak a rosszat látják bennem.

Most, csak a rosszra emlékezem, bocsássátok meg nekem.
A jóval, ugyanis, amit tőlük kaptam, semmi bajom.

17577832_10154482403715687_2043355044_n

Mondjuk, amit a képen láttok, a férjem munkája.
De, jól szemlélteti azt, milyen is lettem, mire felnőttem.

2017.04.06.

Kiemelt

Vezsenyi Ildikó – Az élet szerelme

 

Szerelmetes élet

Egyszer, mindössze egyszer, egy séta erejéig – talán először és utoljára – ,megéreztem gyönyörűségét. Az élmény elmúlt, de azóta tudom – mindig az, minden pillanatban. A pólusok, a csatornák megnyíltak. Lenyúzott, határait vesztett lélek lettem, melyen akadálytalanul hatolt át az érzés s elárasztott engem, mindent betöltő bizonyossággal:

Az élet csodálatos  élményének részese vagyok, egy kiváltságos része.

Megnyílt állapotban.

Megszűnt az élettel szembeni, minden ellenállásom. Árama könnyedén hatolt át rajtam akkor, s megrendülésem kiváltója lett. Felébredtem. Éberségem teljes tudatával éreztem, szeretek s szeretve vagyok. Sírtam a semmihez sem fogható boldogságtól, mint aki hirtelen, csodálatos és nem várt ajándékot kapott.

Budaörs, 2016.12.23.

 

 

 

 

3V erkélyvers_képvers_őrült_vers

 

Egy őrült, akinek agyára ment a Talmud
Apró-kis performansz a francia-erkélyről
(Gondolatok egy
rémhír margójára ínség és
karantén idején)

3 etap, avagy 2 suttogó
1 kiáltó – bele a térbe

1.
Kérdései vannak

Pssszt!
A demokráciát nem azért vezették be szerte a világon, hogy olyan adósuk legyen Nekik (olvasd a Talmudot!), aki nem hal meg csak úgy, mint egy király vagy egy cár?

Hogy jogfolytonos és permanens legyen a kamatrabszolgaság?
Mert errefelé ezt csiripelik
a verebek.
A világ zajától alig hallod,
de ebben a karanténi, TV nélküli csendben,
kikerülhetetlen a füle(mülé)id számára. (is)
És nem azért van-e demokrácia,
hogy a megosztottság révén uralkodni tudjanak felettünk? AZOK!
Mmmmm. Mmmmm. — “Mert lószar az élet, s mi vagyunk a verebek. Csipegetjük, csipegetjük, mert az egész a miénk nem lehet.”
S míg, csipegetjük a (Jean Paul) S’art(re), nem hordták -e szét
az országot, a hazát, sírrablók?
Nem úgy tűnik-e nektek (is), hogy elszívták agyát, képzett fiataljait?
Nem lett-e zombi országgá ez a kis csonka térség?
Nem-e? (sic!) A maga „nem-e” -ében. S ha igen?
Az öregjeit meg kipusztítják? Jön helyettük más?
Kell a még élhető hely a Földön? NEKIK?
S nem lesz már az sem, aki ellenálljon?
Ha másra nem is, erre mindig emlékezni fogok? Azért tudom-e ezt is (vezérhangyák fülemben), mert olyan lángész vagyok, s mert kiszivárogtatták, AZOK, s mert egyre nyíltabban, leplezetlenebbül zajlik?
Mint egy Hollywood-i horrort nézzük, amit elénk vetítenek?
És tudod? Emlékszem még.
Mert, vagy juhásza voltam (igen, voltam nemegyszer, és egyszer elég jól fizetett), vagy birkája a rendszernek.
A bárányokat levágják (mert hallgatnak), amint a lovakkal tették, hogy lelőtték? Ugye le?
Ha marad is belőlük valamennyi,
kell- e majd ennyi juhász?
Vagy elég lesz a villanypásztor?

2.

Kiabál az (FRANCIA)erkélyről, mely a „szabadság, egyenlőség, testvériség” akolszavaiból nőtt ki:

ÉBRESZTŐ! NE OSTOBÁN HALJ MEG! MÉG HA MEGÁLLÍTANI ÚGY SEM TUDOD, HA FELÉBREDTÉL RÁJÖHETTÉL: KI IS VAGY
VALÓJÁBAN!
MI A SZÁRMAZÁSOD!
MI A SZENTSÉGES EREDETED!
MEGTALÁLHATOD AZ EGYETLEN VALÓDI KIJÁRATOT! KESKENY ÚTNAK HÍVJÁK! S HA NEM ABBA GYALOGOLSZ “KI”, ill. „BE”, AMIT SZINTÉN FELKÍNÁLNAK ALTERNATÍVKÉNT, AHOL LEHET UGYAN, CSAK „EGY JUHÁSZ VAN”, DE AKI UGYANODA VEZET! VALLÁSOK, HITEK, TANÍTÓK, GURUK, MESTEREK STB. EZEK!

A LELKED A TÉT!
AMIRŐL MÉG CSAK NEM IS TUDSZ BIZTOSAT, CSAK MENDEMONDÁKAT!

HALLD MEG A KIÁLTÓ SZÓT!
SOK MINDENT MEGÉRTESZ, S AZ MAGA A FÉL SIKER!
A TÖBBI (IS) RAJTAD MÚLIK!
TALÁN MÉG ADATIK ANNYI IDŐ!
NE KÉSLEKEDJ!

3.
Ekkor a szemközti 11 emeletes ház 9. emeletéről egy mesterlövész leszedte szegényt.
A lakásban rajta kívül nem találtak senkit és semmit,
csak egy íróasztalt, egy laptopot , és két könyvet.
A Talmudot, és az Új TESTAMENTOMOT.
A WIFI be volt kapcsolva ugyan, de a G5 még nem ért el idáig.
Különben meg tegnap jött a hír, hogy az oszlopait megrongálták.

Nyom nélkül tűnt el.
A kiürített elmegyógyintézeteket fenntartják a fertőzötteknek.
Így mindenki jól járt.
„Őrült beszéd”, de rendszer van mögötte.
És ezt már nem ette mög.

„Ez lett a veszte, mindkettőjük veszte.”
Mert nem fog a macska, beste —
Ént és lírai ént egybe —

Kifele menet, még gyorsan törölték a házi feladatát.
Másra nem volt szükség.
Szép karantént!

Budaörs, 2020.4.15.


	

(egy vers története) 1.

Ketholl Egthollal beszélget


2019. június. 5. 9:24
- Most indulok, de jövök, addig kifundálod. - mondta Eghtollnak, és tényleg elment.
2019. június. 5. 20:09
-Mi történik? – kérdezte kíváncsian, mikor visszatért, s látta Ketholl testartásán és arcán, hogy valami baj van.

-Rohadtul kiborultam.

-Min? Mondd már!

-Mindenen.

Ketholl
-Hozzájárultam, talán?

-Dehogy!

Ketholl
-Elmondod?

-Majd, ha jobban leszek. Jót bicajoztál?

Ketholl
-Igen. És voltak érdekességek. Pl., hogy kijött a fási majorból egy náci kinézetű fiatalember motorbiciklivel, s felhívta a figyelmemet, hogy ki ne töressük magunkra a fehér-marhákat, és hogy ne érjünk a villany-pásztorhoz stb. Annyira nyomatékosan mondta, a szemembe mélyesztve a tekintetét, hogy vissza is fordultunk. Túl korán mentünk, nagyon meleg is volt. Morzsi nagyon lihegett.
Pillanat, kell valamit ennem, meg forr a teavíz kinn a nyári-konyhában.

-Ha én ilyenkor ott lennék melletted, pláne ilyen hangulatban, rád se mernének nézni. Kifordítanám a fejét.

Ketholl
-Édes vagy! Köszönöm! 🙂 Nem tudom, megtörténhetne-e az, aminek az előképét kivetítette. Voltunk már ott, mikor a marhák a kerítés mellett legeltek. Morzsi is velem volt. Meg se ugatta őket. Volt amelyik megbámult minket, aztán legelt tovább. Más az persze, ha borjak is vannak. De most nagyon messze voltak. Megálltam, figyelni őket, és hogy Morzsi pihenjen. De mégis, féltem utána, hátha felkerekednek s az úthoz iramodnak, mire visszaérünk.
Messze az erdőben úgy ordított valami, mint egy disznó, amit éppen vágnak. Visszafele, már brekegett a búzatábla, mint este szokott. Nem szoktam, de most, visszafele, szedtem fagyalt, bodzát, szarkalábat. Itt illatozik az előszobában egy nagy csokor! Imádom a fagyal illatát, mint a szantálét! És képzeld, egy nap, 5-6 új piros taréjt növeszt a vasüst a szerszámosban.
Csacsogok neked!

-Az utolsó mit jelent? A vasüst?

Ketholl
-Oda tojnak a tyúkok! A kerti WC-ről odalátni. Néha csak a tarajukat.

-Nos, ez nagyon költői megfogalmazása volt a jelenségnek.

Ketholl
-Asszem megyek aludni.

Folyt. köv.

Vezsenyi Ildikó Falusi randevúk 1. Első este


Köszönöm, Atyám.
Köszönöm, hogy eljött az idő,
hogy meggyónhatom vétkemet.
Kérem, ismerje meg indokaim,
s ha jónak látja, adjon feloldozást.

Először becsöngetett a kapun.
Méheket akart venni tőlem.
Mielőtt övé lettem, már huszonnyolc volt.
Az tízzel több,
mint a minimum megengedett.
Előtte cseteltünk a fészen.

Kérte, két-három órát töltsek el vele,
mert az érettebb nőket szereti,
de hajlandót nem talál mostanában.
Ekkora őszinteség természetes, hogy levett a lábamról.
A pénz se odamegy, ahol szükség van rá.

Kifaggattam.
Fasírtban van a jánnyal, aki egyidős vele.
De nem hagyja ott a gyerekével, mert nincs nekik semmijük.
Ez jó volt, mert én sem akartam elválni.

Szerelem, szeretet nélkül nekem nem megy, hárítottam.
Ha már szex van, akkor valamennyi szeretet is.
Nyugtatott meg. Tényleg megnyugtatott.
De, gondoltam megtennünk talán helytelen.

Hiába mondtam nemet,
ha a szorongásom az élettől való félelemmé duzzadt.
Végül, mert nem adta fel,
mikor már bizsergetett és vacogtatott a gép előtt unszolása,
engedtem neki.

Mondtam: csak egy beszélgetés, s meglátjuk.
De ő, sötétben akart nálam lenni.
Sötétedés után, titokban, eljött hozzám.
Csak az a biciklikas ne zörgött volna annyira!
Az áramot előtte kapcsolták ki.
Az erkölcstelenség valószínűleg együtt jár a szegénységgel.

Asztalhoz ültünk.
Megfogtuk egymás kezét, illetve
megragadtam mindkét kezemmel az övét.
Izgulósan, mint fellépés előtt szokás.

Látni sem kellett volna hozzá,
de besütött a Telihold.
Nevettünk.
Izzadt a tenyere.

Ebbe, semmi különös nem volt.
A férjemé is izzadt annak idején.
Azt mondják, mind izgulnak.
Igaz, Atyám?

Mikor megfeneklett a beszélgetés,
mert mindketten arra gondoltunk,
átült a kanapéra az ablak alá, és hátradőlt.
Rekedtes hangon hívott, sóhajtott, sóhajtozott.

Annyira édes volt, Atyám!

Gyere-gyere, élvezzük már egymást, ülj bele!
Én úgy, de úgy figyeltem,
mint a tojó táncát szoktam a gácsér körül.
Bár, ügyet se vetettem volna rá,
de hagytam, hogy odamenjek
hagytam, hogy megtörténjen
sőt, ismételt bátorító kézszorítások után
tettem én is a dolgom.
Mégis; mint egy gép.
De jó volt, hogy éreztem szükség van rám.
Ettől értelmet kapott az egész.

Munkálkodtunk, de ez nem volt elég.
Szerinte élveznem is kellett volna.
Végül, miközben öltözködött,
viszonzásképpen, ölébe borulva panaszkodtam
a neveltetésemre és a férjemre.
Ő úgy értette; rá.

Akkor hagyjuk egymást?
Vakarta meg a feje búbját.
Gondolkodott, a nadrágját elengedte közben.
Meg tudnád tenni?
Itt tudnád hagyni ezt a jó kis kanapét?

Végül, én jöttem el a faluból, és eltelt öt év.
Tegnap írt.
Mikor jövök megint B.-re egyedül?
Még meggondolom, volt a válasz.
Fél évtized nagyon nagy idő, még az én koromban is.

Hát még az övében!
Akkor szerelmes voltam, de lehet már nem is tetszene.
Ami, tudjuk Atyám, színtiszta költői válasz
a kérdésre, amit senki sem tett fel.

2019. április 30.

https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=45891

Ha megkérdeznéd –


avagy, Ariadné fonala (2020. október 14. 10:48 – 2014. november 22. 0:27)

Ha megkérdeznéd, mit csinálok éppen, azt válaszolnám,

már napok óta – tegnap volt egy hete – nem küldök kérésére a verseimből

Tanár úrnak, a Nyugat Pluszba szánt darabokat.

Azt mondta, ne legyenek benne erős – én azt mondom – botrányos sorok.

Igen ezt teszem kerek egy hete;

Hallgatok.

*

Gyászolom az elveszett bizalmat és a szerelmet.
Amíg úgy éreztem, minden vagy nekem,
kiszolgáltattam magam neked.
Csakhogy, kiengeszteljelek sanyarú sorsodért, hogy rajtam vezethesd le
keserűségedet, hogy enyhítsem éktelen haragod. Hogy, miután megölted legfőbb ellenségedet, kitalálj a labirintusból a fonalam segítségével.
De előbb, le kell győznöd, meg kell, hogy öld a Minotauruszt.

Megj.: Ariadné nőalakja, az én mitológiai megfelelőm.  Szerelmeim, szerelmemért, „jóért rosszal” fizettek, ők  a segítségemmel a labirintusból kijutott férfiak.

Csak Dionüszosz volt hozzám kegyes.

Euripidész hatására Ariadnét már az ókorban elhagyott szerelmes lányként ábrázolták. (Wikipédia)

Legutóbb, novemberben lesz 6 éve, hogy Ariadnéként valami hasonlót tettem.
ismét beteljesítettem sorsomat, immáron többedszer.

Csóka László: Ariadné fonala | Museum

Pinterest





Csóka László: Ariadné fonala | Museum

Vezsenyi Ildikó HA LÓ NINCS EGÉR IS JÓ A MADARAKKAL SEM LESZ GOND

Aznap fél 8-kor keltem
megitattam az egereket
kikergettem a virágoskertből a kecskét
na nem csak viccelek
megúsztattam a libákat a teknőkben
és szültünk két fiat CSÍKOS cicával a benzineshordó alá
nem viccelek
nyakunkon a front
a kandúrom ZONAI vagy másfél hete eltűnt
lehet az már több is
huzalozzák a házát
meddig huzalozzák még
nincs sehol a tetőkön egy INTERNETES KÁVÉZÓ
már nagyon türelmetlen vagyok
elszaporodtak ugyanis az egerek a kis kártékonyak a szürkék
igaz van mit rágcsálniuk ott a sok a takarmány
a kukorica búza na meg a tritikálé
csak törd a fejed KEDVES OVASÓ hogy mi az
én se tudtam míg a takarmányoshoz nem kezdtem járni
meg a Major-ba
azt hittem hogy amolyan tápféle
de nem
gabona féle az
mindig tanul a némber
na ott aztán találkoztam tehenekkel meg bikákkal is
hormonfröccsöt ittak az istálló kerítésének dőlve
isteni tehéntrágya szag volt
úgy imádom
néhány bika csak nézett
követett azzal a bárgyú szemével
ahogy előttük elbillegettem magam
ott ahol a kövesútba van építve a MÚZSA
jaj mit beszélek a mázsa
ami kocsistul biciklistül mér meg
be és kifele jövet
na meg teherautóstul traktorostul vontató-kocsistul
már akinek az van
s csak a különbséget kell kifizetni jó ha van nálad pénz
vagy emberféleség aki kifizeti
amúgy nagyon várom már az én kandúromat ZONAI cicát
mert bizony akad egy-két méretes patkány is a háznál
a régebbi időkből
olyan szemtelenek lettek
alácsatornázták a műhely falát
még a bolti reklámszatyrokat is megennék mielőtt éhen halnának
de egyelőre még van lépesmézük
ki-be járnak az alagútjaikon
már majdnem a szél is
remélem nem rám dőlnek majd ha kidőlnek a falak
mer akkor esélyem se lesz a VILÁGHÍR-re
gondolom ezt sejtitek
addig is míg beüt a krach
lájkoljatok mer’ az olyan nekem
mint a taps
fizetsz vagy tapsolsz KEDVES OLVASÓ
mert ha itt jársz biztosan tetszett amit olvastál
különben miért olvastad volna el
hiszen semmi hasznát nem veszed az égadta világon
én meg csak hadd hizlaljam a májamat a lájkokon
ha majd ennivalóra sem telik
nehogy éhen haljak a patkányimmal együtt
azér’ azt tudnod kell minden költő lódít
telik még ne aggódj
több kacsa mint hét
én VEZSENYI ILDIKÓ vagyok
s ami kirepül
az a gólya
mert tudod
nincs halál
csak visszavisz

https://youtu.be/UcpTDx4VBGo

Jobban járok, ha!

Dilettantusz 2020.03.21.

Úgy döntöttem, sértődős leszek.

Itt sokkal sűrűbb az anyag, amin át kell hatolnom.

Talán tudom ritkítani azzal , hogy ami rám ragad közben,

s felszínre kerül, eldilettálom.

———————————

Reggel 9 körül ébredtem.
Az éjjel megnéztem vagy 3 jó filmet.
Egyiket másodszor. 2 részt belőle.
Nem nagyon szoktam.
Egy jót, meg hajnali 3-kor abbahagytam.
Madárcsivitelésre feküdtem le.
Aggódtam a madarakért, a közelgő hideg miatt.
Eszembe jutott egy hajdanvolt vihar,
ami megtépte a fákat, felmosta a követ, a járdákat.
A fák beteg gallyait,
a madarak fészkeit fiókástul
leszórta szanaszét az útra.
Kerülgettem a madárhullákat.
Nem soká repülni tanultak volta.
Együtt éreztem a madár mamákkal, a madár papákkal.
vajon mi lehetett a bűnük?
Hogy az emberiség szimbiotái?

Megpróbálok én is naplót vezetni.
Klasszikusan.
Mindennap beleírni valami aktuális napit.

Valaki kérdezte az előbb, hogy megy nálunk a korona miatt?
Mert külföldön tartózkodik.

Mire én:

Szia! Jó reggelt!

Kinn az utcán síri csend honol.
A szomszéd lakásokból felerősödött zajok jönnek.
Nem pont most, de néha hallatszik egy-egy dübbenés, motozás,
amikre eddig sosem figyeltem oda, csak 2-3 napja.
A férjem elutazott vidékre, lehet ott is marad.
Ő a nagy élelmiszerbeszerző.
Legalább tudok egy kicsit diétázni. 😉

A fiam Pesten van hétvégén a barátnőjénél.
Egy picit náthás vagyok, pedig múlt hét kedd óta nem mozdultam ki a lakásból.
Bakteriális, szerintem. 🙂
Előtte se nagyon.
S nem a korona vírus miatt.
Így tett engem ez a mumus, szófogadó, jogkövető, dicséretes állampolgárrá.

Amíg birok, a gép előtt ülök, ha eszem, utána rögtön aludnom kell.
Ha iszom elég kávét, szellemileg elég friss vagyok.
Ez valamiféle “kihegyezettség”-et jelent.
Amíg lehet kapni, vagy meg bírom inni, addig nem félek.
Utána meg mindegy!

Az egyik barátnőm fia hajóskapitány Franciaországban.
Hazajött látogatóba, de nem tudott visszamenni a határ lezárása miatt.
Ez próbára teszi-e vajon a kapcsolatukat?
Ami mintaértékű volt eddig.
Jobb így, mintha esetleg az után, hogy mindent felszámolva,
T. -re költözik vele,
ami egy kicsi sziget az óceánon.

Lányomék, Angliában, dupla áron veszik az amúgy is borsos árú élelmiszert.
A vejem, jól felpakolva jött meg a beszerző körútjáról.
A drágább boltokban van csak elég árukészlet.

Éhhalál még nem fenyeget.

Veled, nálad mi van?
Mesélj kicsit! 🙂

https://dokk.hu/D2017/naplok/index.php?mutassad=VmV6c2VueWkgSWxkaWvDsyBOYXBsw7NqYQ==

Utolsó szakasz ráfordulás/naplórészlet/

Most jutottam el gondolatban odáig, hogy ne kész, tökéletes csoportot keressek, ami befogad, s magához hasonlóvá nemesít. Hiszen, az elemeivel találkozom, akik gyarló emberek, mint én.

Tartozni valahová, teljes szívvel, elkötelezettséggel még nem sikerült.
Legfeljebb, “első vérig”.

Valakihez tartozni, már többször is.

A hozzám tartozók más tészta!

Nem létezik, semmilyen ember alkotta bölcsek tanácsa, ahova be lehetne jutni a “végén”.

Csak az indiánoknál volt ilyen.

Gyermekkoromtól vágyom egy “indián” közösségre.

Az öregedés ma már a legtöbb embernél, emlékezetromlást, elbutulást, kiszolgáltatottságot, teherré válást jelent.

www.
dokk.hu utolsó szakasz: ráfordulás/ friss naplók/ 2019.08.20. 21:14