avagy, Ariadné fonala (2020. október 14. 10:48 – 2014. november 22. 0:27)
Ha megkérdeznéd, mit csinálok éppen, azt válaszolnám,
már napok óta – tegnap volt egy hete – nem küldök kérésére a verseimből
Tanár úrnak, a Nyugat Pluszba szánt darabokat.
Azt mondta, ne legyenek benne erős – én azt mondom – botrányos sorok.
Igen ezt teszem kerek egy hete;
Hallgatok.
*
Gyászolom az elveszett bizalmat és a szerelmet.
Amíg úgy éreztem, minden vagy nekem,
kiszolgáltattam magam neked.
Csakhogy, kiengeszteljelek sanyarú sorsodért, hogy rajtam vezethesd le
keserűségedet, hogy enyhítsem éktelen haragod. Hogy, miután megölted legfőbb ellenségedet, kitalálj a labirintusból a fonalam segítségével.
De előbb, le kell győznöd, meg kell, hogy öld a Minotauruszt.
Megj.: Ariadné nőalakja, az én mitológiai megfelelőm. Szerelmeim, szerelmemért, „jóért rosszal” fizettek, ők a segítségemmel a labirintusból kijutott férfiak.
Csak Dionüszosz volt hozzám kegyes.
Euripidész hatására Ariadnét már az ókorban elhagyott szerelmes lányként ábrázolták. (Wikipédia)
Legutóbb, novemberben lesz 6 éve, hogy Ariadnéként valami hasonlót tettem.
ismét beteljesítettem sorsomat, immáron többedszer.